Kérem támogassa Alapítványunkat!

Köszönjük ha támogatja alapítványunkat adója 1%-ával.

 

A VIKTÓRIA ALAPÍTVÁNY – a központi idegrendszer sérült gyermekekért  -  azért jött létre miután

két sportoló szülő gyermekeként Viktória 2005-ben egy fejlődési rendellenességgel – corpus callosum agenesia- val született. Zavartalan terhességből 38. hétre természetes úton ,minden komplikáció nélkül, második gyermekként született. 

A probléma magzati fejlődése során nem volt látható, az utolsó terhességi ultrahangig ahol már a koponyán belüli fejlődést is nézik. Ott közölték először, hogy valami nincs rendben.

Születése után szépen fejlődött időre próbált fordulni, könyökre támaszkodni. Epilepsziás rohama először két hónapos korában jelentkezett, az idegrendszer nem megfelelő működése miatt.

Az első látható mozgásbeli probléma a mászás kimaradása volt.

Egy éves volt amikor elkezdtük Viktória korai fejlesztését heti két alkalommal, Dévény féle torna folyamatosan egészen öt éves koráig. A mászás továbbra sem alakult ki és a járás is megkésett az egyensúly érzéke egyáltalán nem volt. Kaptunk olyan véleményt orvostól, hogy Viki soha nem fog tudni járni,beszélni és önállóan élni. Mindezt ki merte jelenteni két éves korában. Akkor azt éreztem, hogy én ezt nem fogadom el, hogy lehet kijelenteni ilyet egy szülőnek előre......…

Epilepsziája folyamatos gyógyszerezés mellett sem volt nyugvó,ezért egy éves kora körül egy ATCH kúrán esett át, melynek annyira jó hatása volt, hogy a rohamai csak éjszaka alvásnál jelentkeztek, ébrenlétben nem.

Lovagolni vittük, akupunktúrára, Pető Intézet mamás csoportjába intenzív tornára, hogy mihamarabb megadhassuk neki a fejlődés lehetőségét. Minden apró új dolognak amit megtanult olyan örömet okozott számunkra, hogy újra reményt éreztünk,hogy tovább is fejlődni fog.

Doman képolvasó módszerrel tanítottuk meg a betűket lemutogatni egy betű táblán. Hihetetlen, hogy miket tudott lemutatni teljesen megdöbbentő volt számunkra, hogy ennyi mindent tud.

Öt évesen óvodát kerestünk, óvodás lett a mi kislányunk.A Pető Intézetben többször jelentkeztük óvodai felvételre, mindannyiszor elutasítottak minket, mondván, Viki nem mozgássérült.

Ekkor már alakult a járása két kezét fogva pár lépést már képes volt megtenni,de önkiszolgálása, beszéde teljesen elmaradt. Természetesen a fejlesztése az óvoda mellett is tovább folytatódott.

A Doman táblát elhagyta, többet nem akart mutatni. Nem értettük miért, de nem eröltettük.

A megszokott terápiák mellett a Bliss–hez fordultunk, csoportos foglalkozásán próbáltuk a kommunikációs eszköz segítségével megérteni Viki gondolatait. Mivel Viki értelmileg is érintett ezért nem ment könnyen ennek tanulása vagy legalábbis még nem volt rá megérve.

Hét évesen iskolát kerestünk és találtunk, ahol iskola előkészítő évet majd első osztályt járt. A megszokott terápiák itt is tovább folytatódtak, mellé hallástréning, logopédia, kutyaterápia társult.

Jelenleg Viki 19 éves, a hetedik osztály befejezése után visszatértünk a Bliss alapítvány iskolájában,ahol tovább folytatja tanulmányait és fejlesztéseit. Sajnos a Bliss iskola megszűnt ,ezért Viktória jelenleg az Újbudai napközibe jár heti két napot ,ahol értelmi és mozgás fejlesztése továbbra is folytatódik. Imád iskolába/napközibe járni, nagyon szereti a közösséget a gyerekeket. Szeret barátkozni, kifejezetten jó humor érzéke van. Azóta Thomatis terápia, AIT/FST terápia, zeneterápia, sejt terápia, és neurofeedback terápia is társult a már megszokott mozgás és értelmi terápiák mellé. Ma már önállóan is tud járni, bár mindig mellette vagyunk a hirtelen hangokra hajlamos elesni.Lépcsőn felmegy, lefelé még kis segítség szükséges. Önellátásban még mindig segítségre szorul ,étkezés,öltözés, WC használat, helyváltoztatás terén. De már szépen eszik egyedül kanállal,ügyesen segít az öltözésnél. Halandzsa beszéde van, jelenleg értelmes szavakat még nem tud, de sok mindent megért ,sajátos jelzéseivel próbál velünk kommunikálni. Epilepsziája is sokat javult az alvásbeli rohamok gyógyszer mellett csak időnként jelentkeznek.

Sok – sok év fejlesztés és újabb terápiák várnak még Vikire,melyben reméljük a részére létrehozott alapítvány mindvégig segíteni tudja őt ezen a hosszú és göröngyös úton.

Viki egy csodálatos, nagyszerű kislány hatalmas igyekezettel.

Rengeteg szeretetet kapunk tőle és hálásak vagyunk neki amiért a szüleinek választott minket.

Toma Andi & Toma Misi
 

Gerharg Keifel: Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
-Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

-Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!